ALTER.NATION #86
Ghost Toast, Jazzekiel, Jazzbois, Fran Palermo, Fran Palermo, Isle of Man, Képzelt Város, Mordai, Szesztay Dávid, Apnoé, Black Nail Cabaret, Krúbi
weekly favtraX
heti kedvencek
1 6 - 0 5 - 2 0 2 0
"Before Anything Happens"
...A “Szellem(es) pirítós” előző albumáról anno megemlékeztem az oldal hasábjain és a friss opusz is hasonló szellemben fogant, mint az Out of this World. Tehát a srácok maradtak az instrumentális post/prog. rock vonalon, de talán a Shape Without Form lemezen kicsit több kemény, metalos téma/ megoldás bukkan föl, mint a korábbi korongokon. Továbbá most is megkapjuk, a lassan már Ghost Toast védjegynek számító összművészeti attitűdöt, irodalmi és filmes utalásokat. Már maga a lemezcím is egy T.S. Eliot vers (Az üresek – The Hollow Men) egyik sora...A Before Anything Happens-ben is varázsol a dob + a basszus. De a szinti sem pihen, néha be-befolyik egy-egy szordínós trombitára hajazó hangszín. És hát a masszív zongorafutamoknak is nehéz ellenállni. A 3:20 körül kezdődő témázgatás zseniális, itt újfent nagyon jól használják a sztereó hatást, Bence gitárja fölváltva szól az egyik, majd a másik fülünkben!...
Öt évvel a Másokat szeretni után érkezett meg a Jazzékiel új lemeze, a Szép napok. A köztes időben a "debütáló" album, a Holy Shit tízéves jubileumi újrakiadásával, valamint kimaradt dalokkal enyhítették a várakozást. Cserébe mostantól sokáig lehet és kell is emészteni a nagy világégések előtt készült, boldog, mosolygós családi fotók által ihletett, a zenekar által vihar előtti csenddel jellemzett dalokat... A Szép napok koncepciója pedig kiválóan rímel a jelen válságos időkre, még ha ezt Fürgéék jó eséllyel egyáltalán nem láthatták előre. Ez persze nem von le egy hajszálnyit sem az album értékéből, talán áldás is, átok is, de mindenképp megvan a “látnoki romantikája”.
Az előző két lemezhez hasonlóan a Szép napok is olyan, mint egy hagyma, hallgatjuk, újra és újra, bontogatjuk le a rétegeket...
Tavaly ősszel jelent meg a Jazzbois Jazzbois Goes Blunt című bemutatkozása, ami komoly nemzetközi visszhangot kapott (ajánlotta például az Okayplayer is). Most pedig itt a "hivatalos" debütálás, a Jazzbois című EP, amit a berlini Cosmic Compositions jelentetett meg vinylen is. Itt jött ki az Abase tavalyi nagylemeze is, azon is dobol Czirják Tamás, aki Molnár Bencével (Rhodes, szinti, MPC) vette fel az új EP-t, plusz vendégekkel. A kiadó ismertetője szerint a jazz és a broken beat a legmélyebb gyökerek, de emellett a hiphop, a diszkó és a funk hatása is érezhető az ötszámos anyagon...
...Az albumot részben a frontember házi stúdiójában, részben a londoni Toe Rag Studiosban rögzítették, ahol a munkálatokban a Grammy-díjas Liam Watson segített a zenekarnak. Nála olyan együttesek fordultak már meg, mint a Tame Impala, a Temples, Wolf Alice, a Metronomy vagy éppen Jack White. Összesen 11 dal van az albumon, amelyek tematikailag érintik Párizst, a filmeket, a könyveket, a képzőművészetet, a saját bőrön megtapasztalt pánikrohamokat... A FOMO főcímdalát tavaly, fogorvostól hazafele menet kezdtem el dudolászni magamban, lezsibbasztott szájjal a nagykörúton. Hazaértem, és otthon el is kezdtem egy halandzsa verziót csinálni belőle, mert a dalszövegeket általában szeretem a végére hagyni. Hartung Attila filmrendező tinédzser botrányról szóló filmjéhez készült, és ez volt az egyetlen inspirációm hozzá. Hartung egyébként mondhatni produceri státuszban volt ebben a dalban, mert ő kérte, hogy legyen benne elektronikus zenei kiállás, és hogy a tempó mindenképp vérpezsdítő legyen. Ez a szám a fiatalon elkövetett tragédiák feldolgozásáról szól és arról, hogyan oldjuk meg, lépünk rajtuk túl vagy próbáljuk elfelejteni ezeket. Valamint felveti a kérdést, hogy az idő oldja-e meg a problémákat, vagy az, hogy ha teszünk érte valamit...
"Amikor a sok munkától kiürülök, akkor kell valami, ami laktató, de izgalmas, átmozgat, de azért az intellektusomat is leköti, és mindenekelőtt érző emberként hat rám. Legutóbb, nagyjából egy éve azon vettem magam észre, hogy nem találok ilyen lemezt. Éreztem, hogy valahol ott kell lennie a világban, de mégsem találtam. Ekkor kissé nagyképűen úgy döntöttem, hogy írok magamnak egyet! Ez lett az Octopus. Olyan ez, mint egy válogatáskazi, amit az ember a csajának csinál: ilyesmiket hallgatok, ez vagyok én" - A Subtonesban, mint Subicz mondja, úgy működnek a tagok, mint egy polip – innen az album címe. Subicz Gábor jazztrombitás-zeneszerző a fej, a többiek a karjai, Jónás Vera és Kiss Flóra énekel és dalt szerez, Benkő Dávid, Csókás Zsolt és Fonay Tibor építik fel a zenét, Csízi László és Szarvas Dávid a ritmus-vázt adják az egészhez, és végül Fenyvesi Márton a sound designer gyúrja egységgé a dalokat...
Az Isle Of Man 2015-ben még Matos Gergely szólóprojektjeként mutatkozott be Magyarradar rovatunkban, aztán több közreműködő is megjelent a nagyívű posztrock és a kísérletező, ambientes elektronikus zene megoldásait egyaránt használó zenében, aminek fő erőssége az atmoszférateremtés. (Nem véletlenül volt a 2017-es lemez címe Atmosphere - ez nem mellesleg egyik kedvenc kiadványunk volt az évben.) Az Isle Of Man azóta teljes értékű trióvá lett, és ugyan az előbbi meghatározás továbbra is áll, az új EP-t premierező Phenom'enon-cikkben "a letisztulás és egységessé válás" dokumentumának nevezik a Missing Placest...
Hosszas hallgatás után jelentkezett végre új lemezzel az egyik, ha nem a legjobb magyar posztrock zenekar, a Képzelt Város, ami a négy éve megjelent Köd után most ismét keblére ölelte a hosszabb, elszállósabb posztrock témákat, ennek pedig egy elég hipnotikus anyag lett a vége... "Rengeteg a buktató, de ha a végén sikerül egy kompromisszumok nélküli dolgot készíteni, az mindenképp jó érzés, különösen akkor, ha ez valahogy meg is találja a helyét és útját az emberekhez. A kompromisszumokkal való ilyen küzdelem sokunk életét végigkíséri más szempontokból is, nagyjából erről szól ez a lemez. Mi hoztuk létre, mi csináltunk rajta mindent, ami jó és mindent, ami rossz. Így vagyunk büszkék rá, ami nyilván megfelelően patetikusan hangzik, de így van" - mesélte Kovács Ákos András...
A FELELŐSSÉGTŐL AZ ELLOPOTT FÖLDIG - DALRÓL DALRA A KÉPZELT VÁROS SAMIZDAT CÍMŰ ALBUMA
Azt próbálja kifejezni, hogy mennyire nehéz a különféle zsúfolt, nyomasztó helyzetekkel és jelenségekkel megküzdeni mind fizikailag (nagy tömegek, növekvő népsűrűség és társaik), mind érzelmileg és szellemileg, azt hiszem ebben a világban, amiben élünk, talán mindenki harcol ezekkel valamelyest. Kezdetben nem vettük teljesen komolyan a zenei alapötletet, de végül sikerült úgy alakítanunk, hogy ma már kedvenceink közé tartozik a lemezről. Szerencsésen sikerült a tartalmát és formáját összekapcsolni...
...A Mordái zenekar közel egy éve alakult, amikor Nóvé a Népdalok című szólólemezéhez keresett zenekart. A szólólemez munkálataival végül megszületett a Mordái, illetve egy három számos lemez, ami egyben a 2018-as év megjelenései listánkra is rákerült....
"Kapusi Viktorral, Czitrom Ádámmal és Porteleki Áronnal játszottam korábban egy Morphine tribute esten, és a zenében sok átfedést éreztem. Nem beszélve arról, hogy a csapat nagyon jól működött. Később csatlakozott Vértesi Feri gitáron és Klausz Ádám dobokon. Eleinte még azokat a népdal-feldolgozásokat gyakoroltuk, amelyek a szólólemezemen találhatóak, majd később elkezdtünk közösen új számokat írni" - mesélte Nóvé...
Szesztay Dávid multiinstrumentalista zeneszerző három számos anyaga tovább folytatja a debütlemezzel megkezdett utat, még plasztikusabb, de ugyanolyan bensőséges hangszereléssel, a sodró intenzitástól a feszes repetíciókkal való játékig terjedő dramaturgiai ívvel... "A Határtalan pedig az állandó mozgást, utazást képviseli számomra ebben a sokszor hovatehetetlen és szürreális világban... Dalok bentre felvételeitől eltérően most akusztikus dob alapokat vettünk fel amiket természetesen a zenekari felállás dobosa Klausz Ádám játszott fel. A dobfelvételeket Fenyvesi Márton készítette a Sinistra stúdióban, a további hangszereket én játszottam fel és a keverést is én végeztem el a saját stúdiómban."
...Vannak, akik vitatják a Holdra-szállást, a többiek, virágos réten heverészve számolgatják a hullócsillagokat, egyesek Ady-ra táncolnak, mások Szonjának harangoznak, és akad olyan is, aki megjegyzi magának az éktelen kék eget. Nem vitás, fura egy társaság, de ők mindannyian az Apnoé zenekar új lemezét hallgatják...
...Ennyi idő alatt sokat változott a BNC zenéje, más, mint az előző albumok – ám ez természetes. Ami változatlan, az a minőség iránti elkötelezettség. Abból nem adtak le. A Gods Verging of Sanity egy viszonylag visszafogott tempójú, erős album sötét és karakteres énekkel, modern hangzással, olykor már-már misztikusan és mágikusan drámai elektronikus hangszínekkel. Az a fajta lemez ez, amit elsősorban hallgatni jó, de táncolni sem tilos rá – van több olyan dal is rajta, mely ellenállhatatlanul megmozdítja a lábat...
...Krúbi az az ösztönlény, aki a csöcsökről, pénzről és kokainról makogó tengerentúli rapperekhez hasonlóan nem tudta feldolgozni a hirtelen szerzett népszerűséget és anyagi jólétet, aki az összes csajt leszopatja a backstageben, és aki egész életében várta „ezt a rocksztár életet”, aki elvesz „egy fullos nőt, majd húsz év múlva még egyet”.
A Krúbi mögött álló előadó pedig az, akinek már eddig is volt egy metálzenekara, rappelni csak poénból kezdett a haverjainak és véletlenül befutott, azóta pedig az új számokon kívül a magánélete és a Krúbi-karakter között próbál balanszírozni....
Ghost Toast, Jazzekiel, Jazzbois, Fran Palermo, Fran Palermo, Isle of Man, Képzelt Város, Mordai, Szesztay Dávid, Apnoé, Black Nail Cabaret, Krúbi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése